Kérdés lehet a szakemberekben is, hogyan hasznosul a továbbított adat? Történik-e feldolgozás, készül-e hazai, nemzetközi jelentés a meglévő adatokból? Ha nem történik tovább-jelentés, akkor milyen egyéb módon kerül az adat felhasználásra? A feldolgozás után történik-e visszajelentés az alapellátás felé, és ha igen, milyen formában?

További probléma, hogy az ellátást nyújtók túl sokat, sokfelé és párhuzamosan dokumentálnak, valamint a kötelezően dokumentálandó adatok és adatlapok egy része elavult, nem alkalmazkodik a korszerű ellátáshoz. Ezek az adatok nem jól definiáltak, és/vagy a különböző adatlapokon szereplő azonos adatok definíciója különbözik, ezáltal nem összehasonlíthatók sem hazai, sem nemzetközi vonatkozásban.

Éppen ezért az adatok dokumentálásának, az adatok továbbküldésének, gyűjtésének elemző vizsgálatára egy módszert dolgoztunk ki. Ennek első lépcsője az alapdokumentációk, valamint a dokumentálásra, információcserére és adatszolgáltatásra vonatkozó jogszabályok és szakmai szabályok (ezen belül a protokollok és szakmai iránymutatások) összegyűjtése volt. Ezt követte a feldolgozás, az elemzés szempontrendszerének kidolgozása, egymás közötti egyeztetése, és mint ez menet közben szükségessé vált – a szempontok definiálása.

A zárótanulmány, mely az alapellátás során használt adatokról, adatok keletkezéséről és felhasználásáról ad részletes információt, tartalmazza az adatgyűjtési rendszerek közötti kapcsolat elemzését, a 0-7 éves korú gyermekek ellátására vonatkozó jogszabályokat, az adatrögzítés jogszabályi hátterét és az adattöbbszöröződések vizsgálatát és eredményeit.  Továbbá az adatok keletkezését és továbbítását, valamint az adattovábbítást támogató jogi környezetet, valamint a visszajelentést a továbbított adatot fogadó intézmény részéről.