Magyarországon a speciális ellátásra szoruló gyermekek egyharmada nem kapja meg a számára szükséges ellátást, szolgáltatást. Ennek hátterében rendszerszintű problémák és strukturális egyenlőtlenségek egyaránt megtalálhatóak. A szabályozás összehangolatlansága, bizonytalansága, a finanszírozás elégtelensége mellett hiányzik a döntéshozói együttműködés. A helyi szintű együttműködések többnyire nem alakulnak ki, a szakemberek nem ismerik egymás kompetenciáit, illetve ezek a kompetenciák nem tisztázottak. Az intézményrendszer átalakulása, a szociális és a köznevelés területén zajló centralizációs törekvések bizonytalanságot okoznak a szolgáltatói hálózatban.

Az ellátórendszerben dolgozó szakemberek hatékony együttműködésének feltétele a követhető, szabályozott gyermekút, az áttekinthető intézményrendszer. Problémát jelent, hogy a szülők és a szakemberek számára is nehéz az eligazodás az intézményrendszerben, a probléma felismerése és az ellátásba kerülés között a gyermek teljes útja nem szabályozott, nincs protokoll, amely összekapcsolná a különböző ágazati irányítás alá tartozó intézményeket.

A koragyermekkori intervenció mindazon szolgáltatások/ellátások összessége, amelyek az iskoláskor előtti, speciális segítséget igénylő gyermekekre és családjukra irányulnak, a gyermek személyes fejlődése, a család saját kompetenciáinak megerősítése és a gyermek illetve a család társadalmi integrációja érdekében. A koragyermekkori intervenció három ágazat – az egészségügy, a szociális és az oktatás – munkamegosztásában zajlik, érintett benne a közigazgatás és a társadalmi felzárkózásért felelős szektor is, de valódi felelőse nincs a területnek.

A gyermekút több szakaszra tagolható, a prekoncepcionális szakasztól a várandósság és a perinatális időszakon keresztül a hazakerülés utáni szakaszig, illetve a későbbiekben a gyermek iskolás kora előtt az otthon illetve az intézményes ellátásban eltöltött időszakig. A jogszabályokon keresztül leírható gyerekút a különböző szakaszok mentén azonosítja az ellátásban résztvevő kulcsintézményeket, illetve szereplőket, azoknak feladatait, valamint a továbbküldési és jelzési utakat. Bár döntően az egészségügyi alap- és szakellátás feladataira fókuszál a leírás, a köznevelési rendszer és a szociális, gyermekvédelmi rendszer szereplőinek kapcsolódásai is erőteljesen megjelennek. A jogszabály alapon történő gyermekút azonosítás mellett a gyakorlatban megjelenő eltérések is megjelennek, rámutatva a hiányosságokra, anomáliákra is. A lehetséges gyermekút-algoritmus javaslat az azonosított problématerületeket figyelembe véve, a nemzetközi jó gyakorlatok adaptálható elemeit felhasználva egy koncepciójában új modell leírására vállalkozik. A rendszerben azonosítható hiányosságok kiküszöbölésére törekedve több olyan tényező meghatározása szükséges, amely egy működőképes gyerekút modell alapjául szolgál.